|
2010. szeptember 03. péntek | 35. HÉT | 245. NAP | 17:47 | HILDA, CSOBÁN
|
|
|
|
          |
  |
|
2010. március 03. | 19:19
A magyar politikai verseny bezárult - Elemzés
  Halasi Endre A "verseny" intenzitásáról mindennél többet elárul, hogy a táborok közti ütésváltások helyett a héten két, leginkább csak a szocialista szavazókat érintő téma kapta a legnagyobb figyelmet a média részéről, olvasható a Méltányosság Politikaelemző Központ írásában. Érdekes kérdés, persze, hogy ki szivárogtatta ki az őszödi beszéd hangfelvételét, vagy éppen, hogy a második forduló előtt visszaléptesse-e az MSZP saját jelöltjeit a fideszesek/kereszténydemokraták javára a Jobbik váratlan sikere esetén. Tényleg érdekes kérdések, csakhogy előbbi az volt már több mint három évvel ezelőtt is, utóbbi pedig csak bő másfél hónap múlva lesz aktuális. Az elmúlt húsz év hazai kampányainak - és a több évtizedes nyugati tapasztalatok - tanulságai alapján e két téma felmerülése teljesen megmagyarázhatatlan a kampány közepén. A pártok szokatlan passzivitása már eddig is irracionálisnak tűnt a korábbi választások alkalmával igen jól bevált modellek alapján, mostanra azonban kezd egyenesen úgy tűnni, hogy a valóság olyannyira eltávolodott a jelenleg alkalmazott modelltől, hogy azt, egy időre legalábbis, le kell cserélniük az elemzőknek. A fent említett, eddig figyelemre méltóan pontosnak bizonyult modell alapfeltevése az volt, hogy a teljes társadalom felé nyitott néppártok és kartellpártok minden egyes szavazat megszerzéséért a végsőkig kiélezett harcot folytatnak, mégpedig annak bizonyításával, hogy ők a legkompetensebbek az általánosan elfogadott tartalmú közjó megvalósítására. E modellben a pártok kommunikációs szakemberei gondosan ügyelnek arra, hogy a vezérek minden egyes beszédük alkalmával minden szavazópolgárt megpróbáljanak megszólítani, a programok mindenkinek ígérjenek valamit, attól függetlenül, hogy az adott polgár milyen társadalmi csoportba tartozik vagy éppen kire szavazott az előző választás alkalmával. A 2002-es és 2006-os hazai kampányok tökéletes megvalósulásai voltak e szemléletnek: a pártok hatalmas - máig sem ismert nagyságú - összegeket áldoztak arra, hogy a "csapból is ők folyjanak". Szinte minden óriásplakát, tévés és rádiós reklámspot arra bíztatta az embereket, hogy adják szavazatukat az MSZP-re vagy a Fideszre, de a két nagy párt mögött a kisebbek sem maradtak le sokkal, az SZDSZ és az MDF reklámjait sem kerülhette ki senki. Napjainkban ezzel szemben azt látjuk, hogy a pártok nem kifelé, a széles társadalom felé fordulnak, hanem túlnyomó részt saját szekértáborukhoz beszélnek. A mindent elnyomó médiakampány helyett annak vagyunk tanúi, hogy a pártok fontos emberei baráti területeken lévő művelődési házakban tartanak párszáz fős lakossági fórumokat. A baloldali aktivisták nem mennek diktafonnal a kezükben templomokba, hogy lerántsák a leplet az egyház elfogultságáról, a jobboldaliak pedig nem viselnek kokárdát a választásokig, hogy mindenkinek megmutathassák, mi a helyes. Hiszen a saját táboruk már úgyis tudja, a többiekért pedig már nem harcolnak. E jelek szerint a magyar politikai verseny egy időre bezárult, a kampány célja ma nem a bizonytalanok és a másik oldalon állók meggyőzése, hanem a saját tábor minél nagyobb arányú mozgósítása. Egy történelmi pillanatra mintha visszatért volna a 20. század első felének tömegpárti korszaka. Egy olyan koré, amikor a szociáldemokraták álmaikban sem remélhették, hogy megszólíthatják a jómódú polgárságot, a parasztságot vagy esetleg a hívő katolikusokat, de amelyben a hatalmas jobboldali egységpárt sem próbálkozhatott a gyári munkások és radikális értelmiségiek átcsábításával. A tömegpártok korlátozott versenyének modellje jobban alkalmazhatónak tűnik az ezekben a hetekben körülöttünk zajló kampány értelmezésére, mint az előző választásokon használt totális verseny modellje, még akkor is, ha a hetven-nyolcvan évvel ezelőtti állapotokhoz képest nyilvánvalóan egész más okok miatt alakult is ki a jelenlegi helyzet. Az okok egyszerűek: a Fidesz tábora már így is olyan nagyra nőtt, hogy esetében az esetleges hibák kockázatai nagyobbak, mint az egészpályás letámadástól várható nyereségek. Az MSZP egyetlen célja a vereség minimalizálása. A Jobbik pedig már eleve azzal kezdte nyilvános szerepléseit, hogy a társadalmat - így a szavazók táborát is - felosztotta potenciális támogatókra és megátalkodott ellenségekre. Az indítékok tehát a napnál is világosabbak, a következmények viszont még jó ideig nem lesznek láthatóak. Könnyen lehet, hogy 2014-re ismét visszatér a valódi verseny, de a jelenlegi helyzet hosszú távú fennmaradásával számolhatunk, ha a Fidesznek sikerül kialakítania az Orbán Viktor által fontos célként megnevezett "centrális pártrendszert". Szerző: Halasi Endre | egyéb írások a szerzőtől   STOP
Képgaléria
 Gergényi Pétert is meghallgatta a bizottságAz MDF nem tud főpolgármester-jelöltet állítaniPermetező helikopter vezetője kényszerült leszállítani gépétNégy főpolgármester-jelölt indulhat, ha meglesz a 28150 érvényes ajánlásHajdú-Bihar megyei szocialista politikus szerint lejárató kampány áldozataEsélytelen a IV. Béla EnergianyelőÚjragondolják a nagyszabású informatikai pályázatot |
 
   1/5  
"Részemről már a múlté" - Debreczeni Zitát választották a lá...
 2/5 
Száznapos a kormány: ez történt eddig
 3/5
Meztelenül fetreng a kavicságyban a gyönyörű modell
 4/5
Hatalmas kihívás előtt áll a Csillag születik sztárja
 5/5
Liptai Claudia kiszáll a Megasztárból?
 |
|
|
 | ||||||||
|
||||||||
| MÉDIAAJÁNLAT | ADATKEZELÉSRŐL | JOGOKRÓL | ALAPELVEK | IMPRESSZUM | ÜGYELETES ÚJSÁGÍRÓ | ||||||||
|
A stop.hu fenntartója az OPT Ügynöki Kft. © Minden jog fenntartva 2005-2010.
|
||||||||
