Teszt: Nissan Qashqai 1.6 dCi - Városálló újratöltve
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
Kezdhet pakolni a Fidesz, feldühítették a tömeget a trafikmutyival - Fotók
Kitombolta magát a magyar énekesnő
1/10
Vajon megtartotta-e oly magabiztosan reklámozott városálló képességét a Nissan sikeres crossovere az 1.6-os dízelmotorral szerelve? Tesztünkből kiderül.
A Nissan városi terepjárója nagy sikernek örvend, immár ötödik éve, hiszen egy aprócska ráncfelvarrástól eltekintve (melynek során átrajzolták a lámpáit és az első lökhárító alját) 2007 óta kapható a piacon. Bevallom őszintén, ezelőtt még csak ülni sem volt szerencsém a japán városállóban, így elődeit tekintve nincs összehasonlítási alapom, ellentétben az autóba szerelt Renault-féle 1.6-os dízelmotorral, de erről kicsit később.
Mi kell ahhoz, hogy egy termék jól fogyjon a piacon? Mindennél fontosabb talán az ár, amivel valamilyen szinten együtt mozog a minőség(érzet), ezt az egészet pedig a konkurencia hasonló produktumaihoz viszonyítva kell tálalni. Úgy tűnik, a Nissan megtalálta a tökéletes receptet a Qashqai-t illetően, hiszen nálunk is szépen fogy a crossover. Ebben nagy szerepe van a teljes mértékben reális árszabásnak, hisz egy új modellhez ötmillió (részletre akár négy és félmillió) forintért hozzáférhetünk, ami a sok extrázás ellenére sem emelkedik az alapár többszörösére (mint egy prémiumgyártó esetén).
Továbbá mi, magyarok szeretjük a nagy autókat, mert biztonságérzetet nyújtanak, továbbá háztartásonként átlagosan egy autóra telik az embereknek, de a sok helyen borzalmas minőségű utakat is csak egy emelt magasságú, ballonos kerekekkel ellátott SUV képes jól kisimítani. Ha ezek mellé jól tervezhető és nem nagy költségekkel rendelkező szervizelés társul, az ember nyugodtan hitelez be magának 5-6 millióért egy minden területen felhasználható automobilt.
Talán ezen jellemzőknek köszönheti a Qashqai sikerességét, talán nem, a lényeg, hogy a japánok (a franciákkal közösen) nem állnak le az újabb és újabb változatok, kiadások piacra bocsátásával, így fenntartva a látszatot, hogy autójuk nem öregszik. Márpedig egyáltalán nem tűnik haldoklónak a kocsi helyzete. Az általunk tesztelt Nissan Qashqai két alapvető újdonságot hozott magával, melyek teljes mértékben meggyőztek és tovább erősítették bennem azt a régóta ismert és világszerte alkalmazott mondást, miszerint addig üsd a vasat, amíg meleg.
Tehát meglovagolva a sikerességet, a Nissan mérnökei kitalálták, hogy egy kamerarendszerrel vértezik fel crossoverüket, továbbá a Renault-val kötött házasságukat kihasználva elkérik az F1-es technológiát is felhasználó (számomra még mindig érthetetlen, hogy egy négyhengeres turbódízel motornak mennyi köze lehet a kihegyezett 2.4 literes szívó V8-as benzinesekhez) 1.6-os, 130 lóerős gázolajos erőforrást, melyet először az általunk is tesztelt Renault Scénic kapott meg tavaly.
Az általam nyüstölt hétszemélyes Scénic-ben nem aratott sikert a nagy csinnadrattával bemutatott motor, amiről így utólag visszagondolva az autó méretei tehetnek. Hisz lehet beszélni arról, hogy teljesítményben már a mai kis motorok hozzák a régebbi 1.9-2.0 literesek szintjét, de ezt leginkább az emelt turbónyomással tudják elérni, ami miatt ezek az apró kereplők bizony 1500-as fordulatszám alatt nagyon halottak. Az ok, amiért felhoztam a kilenc hónappal ezelőtt tapasztaltakat, nem más, minthogy most konstatálni tudjam, ez a motor bizony a legjobb 1.6-os dízel a piacon, csupán olyan autóba kell tenni, amihez illik annak karaktere.
A teszt folytatódik! Tovább olvashatja autós szakportálunkon, az Autolabor.hu oldalon. Kattintson ide!
Forrás: STOP/Autolabor.hu |
STOP
A Nissan városi terepjárója nagy sikernek örvend, immár ötödik éve, hiszen egy aprócska ráncfelvarrástól eltekintve (melynek során átrajzolták a lámpáit és az első lökhárító alját) 2007 óta kapható a piacon. Bevallom őszintén, ezelőtt még csak ülni sem volt szerencsém a japán városállóban, így elődeit tekintve nincs összehasonlítási alapom, ellentétben az autóba szerelt Renault-féle 1.6-os dízelmotorral, de erről kicsit később.
Mi kell ahhoz, hogy egy termék jól fogyjon a piacon? Mindennél fontosabb talán az ár, amivel valamilyen szinten együtt mozog a minőség(érzet), ezt az egészet pedig a konkurencia hasonló produktumaihoz viszonyítva kell tálalni. Úgy tűnik, a Nissan megtalálta a tökéletes receptet a Qashqai-t illetően, hiszen nálunk is szépen fogy a crossover. Ebben nagy szerepe van a teljes mértékben reális árszabásnak, hisz egy új modellhez ötmillió (részletre akár négy és félmillió) forintért hozzáférhetünk, ami a sok extrázás ellenére sem emelkedik az alapár többszörösére (mint egy prémiumgyártó esetén).
Továbbá mi, magyarok szeretjük a nagy autókat, mert biztonságérzetet nyújtanak, továbbá háztartásonként átlagosan egy autóra telik az embereknek, de a sok helyen borzalmas minőségű utakat is csak egy emelt magasságú, ballonos kerekekkel ellátott SUV képes jól kisimítani. Ha ezek mellé jól tervezhető és nem nagy költségekkel rendelkező szervizelés társul, az ember nyugodtan hitelez be magának 5-6 millióért egy minden területen felhasználható automobilt.
Talán ezen jellemzőknek köszönheti a Qashqai sikerességét, talán nem, a lényeg, hogy a japánok (a franciákkal közösen) nem állnak le az újabb és újabb változatok, kiadások piacra bocsátásával, így fenntartva a látszatot, hogy autójuk nem öregszik. Márpedig egyáltalán nem tűnik haldoklónak a kocsi helyzete. Az általunk tesztelt Nissan Qashqai két alapvető újdonságot hozott magával, melyek teljes mértékben meggyőztek és tovább erősítették bennem azt a régóta ismert és világszerte alkalmazott mondást, miszerint addig üsd a vasat, amíg meleg.
Tehát meglovagolva a sikerességet, a Nissan mérnökei kitalálták, hogy egy kamerarendszerrel vértezik fel crossoverüket, továbbá a Renault-val kötött házasságukat kihasználva elkérik az F1-es technológiát is felhasználó (számomra még mindig érthetetlen, hogy egy négyhengeres turbódízel motornak mennyi köze lehet a kihegyezett 2.4 literes szívó V8-as benzinesekhez) 1.6-os, 130 lóerős gázolajos erőforrást, melyet először az általunk is tesztelt Renault Scénic kapott meg tavaly.
Az általam nyüstölt hétszemélyes Scénic-ben nem aratott sikert a nagy csinnadrattával bemutatott motor, amiről így utólag visszagondolva az autó méretei tehetnek. Hisz lehet beszélni arról, hogy teljesítményben már a mai kis motorok hozzák a régebbi 1.9-2.0 literesek szintjét, de ezt leginkább az emelt turbónyomással tudják elérni, ami miatt ezek az apró kereplők bizony 1500-as fordulatszám alatt nagyon halottak. Az ok, amiért felhoztam a kilenc hónappal ezelőtt tapasztaltakat, nem más, minthogy most konstatálni tudjam, ez a motor bizony a legjobb 1.6-os dízel a piacon, csupán olyan autóba kell tenni, amihez illik annak karaktere.
A teszt folytatódik! Tovább olvashatja autós szakportálunkon, az Autolabor.hu oldalon. Kattintson ide!
Forrás: STOP/Autolabor.hu |
STOP
címkék
Nissan, crossover, SUV, turbódízel, fogyasztás, komfort, teljesítmény, lóerő, autóteszta rovat további hírei
Megvadította a McLaren 12C Spidert a Gemballa
Michael Schumacher új állásra lelt
Roberto Cavalli egyedi MINI Paceman-t tervezett
Megújul a BMW 5-ös sorozata
Hamilton és Rosberg ugyanazt kéri a Jótündértől - Videó
Megdőlt a leghosszabb driftelés világrekordja - Videó
Itt az ABT legújabb Audi R8-asa
