2014. április 25. péntek | 17. HÉT | 115. NAP | 09:47 | MÁRK, MÁRKUS

Egy lakás árába került a túlélése, most a pszichoterrortól szenved

2012. augusztus 17. | 05:59
Számos levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben csökkent munkaképességű emberek mesélik el tanulságos - és gyakran igazságtalan - történetüket. Úgy döntöttünk, hogy közzétesszük ezeket. Ha a levélíró vállalja nevét, akkor úgy, ha névtelen kíván maradni, akkor úgy, hogy mindenki lássa, mi történik a rokkantnyugdíjasokkal.

"Betegségem 1986-ban, 26 éves koromban kezdődött. A kálváriám egy fogászati beavatkozással indult, egy fogtöméssel, amely fájdalmas maradt, és néhány nap után kihúzásra került. A fájdalom azonban nem múlt hetek múlva sem. További fogak kerültek kihúzásra, kb. 15 db, de a fájdalmas terület csak egyre nagyobb lett, és már elviselhetetlenségig fokozódott. Közben dolgoztam, tanítottam, bár egyre keservesebben ment.

Végül a győri idegsebészeten trigheminusz neuralgiának definiálták (a budapesti idegsebész ellenvéleménye ellenére). Mivel ez még 1987-ben volt, és dolgozni akartam, illetve más alternatív gyógymódokat Magyarországon nem lehetett elérni, vállaltam a győri idegsebészet által javasolt műtétet: "Gasser-dúckoagulatiót". A műtét során az egyik arc fél agyalaptól induló, három osztatú beidegzését elégették, így az érzéketlen lett véglegesen. Ennek következményeiről nem világosítottak fel, (arcizom-károsodások, beszéd- és étkezési problémák, szemkönnyezés megszűnése) a műtét nem is sikerült. Fájdalmaim még elviselhetetlenebbek lettek, már az egész fejre, nyakra kiterjedtek.

Az illető idegsebész véleménye, hogy még átvághatja a tarkó alatti idegpályákat. Idézem szavait: "a cigarettát is elnyomhatjuk az arcán". Ezt a műtétet nem vállaltam. Ezek után a budapesti neurológiai klinikára mentem, ahol hónapok alatt, különböző gyógyszeres kezelésekkel valahogy kibírhatóvá vált az állapotom. Visszatértem a tanításba, de hamarosan az egész folyamat újrakezdődött. Ekkorra már kiderült, hogy a műtét következtében az állkapocs mozgatása úgy károsodott, hogy szinte teljesen elkopott az ízület. Fogászati klinikai próbálkozások következtek, háromszori hídcserével, hogy valahogy kitámasztható legyen az elkopott ízület.

Végül az ottani orvosnő kimondta, hogy mást nem tud tenni, a tanári pálya nem fog menni. Végül egy német orvos csoport, gnatologus-fogász állította helyre, legalább nagyjából a fogazatot. Kiderült, az addigi beavatkozások, kezdve az idegsebészeti műtéttel, több ponton hibásak voltak, és csak rontottak az állapotomon. Erre már a társadalombiztosítás nem nyújtott semmilyen segítséget. 1997-ig körülbelül egy panellakás árát költöttük csupán a túlélésemre.

Az évek során további súlyos betegségeim is lettek. Felülvizsgálatkor ebből mindösszesen 4 félét vettek figyelembe. 1992-ben lettem először rokkant státuszú, és az is voltam 2010-ig. Ekkor részemre rehabilitációs járadékot állapítottak meg, 50 százalékos egészségkárosodással. A rehabilitációs járadék letelte után, új belépőként, lehet, csak a minimálbér 30 százalékára lennék jogosult. Ez örökre elvenné a lehetőséget, hogy önállóan el tudjam magam tartani. Ha kikerülnék a rendszerből, oda soha többé nem kerülhetnék be, mivel nem tudnék legalább 1095 napot dolgozni 5 év alatt.

Fellebbezés után II. fokon ugyanezt a végzést kaptam, ezért munkaügyi bírósághoz fordultam: az igazságügyi szakértő alátámasztotta az én véleményemet, és sem egészségileg, sem foglalkozásilag nem tart rehabilitálhatónak. A bírósági döntés még nincs meg, és ismerjük több esetből, hogy a NRSZH az igazságügyi szakértő véleményét nem fogadja el. Ez abszurd, és leginkább csak az időhúzást szolgálja.

Sérelmes számomra, hogy egy orvosilag nem rehabilitálható állapotot, melyet igazolhatóan állandó gyógykezelésekkel tudok csak fenntartani, rehabilitálhatónak minősítettek. A hangvétel, amit az I. fokon megütött az orvosnő: "Hát miért hitte el, amit akkor az idegsebész mondott? Egy tanár felmérhette volna, hogy mi a helyzet azzal az idegpálya-átmetszéssel".

A már másfél éve tartó pszichikai terror többször eredményezett állapotromlást, melyet a jelenlegi orvoslás csak nehezen és hosszadalmasan, vagy sehogy sem tud kezelni, ennek minden anyagi és eszmei kárát az új törvénykezés rám és családomra hárította."


Szerző: STOP   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP

címkék
rokkantnyugdíj, szociális politika, rehabilitáció, munkaerőpiac


a rovat további hírei
Vádat emeltek az állatkínzó sintér ellen Az iskolák közel fele megrendelte már a tankönyvet Az építési területen tiltakoznak a megszállási emlékmű ellen Égzengés, felhőszakadás, szélvihar is elronthatja a hétvégét Az aranyhalakra hajaznak a választók Az Együtt-PM AB-hez fordul a győzteskompenzáció miatt Fidesz szerint folytatódik a közfoglalkoztatás
címlap »
fotó, videó »
Csillag Lilla horoszkópja »
Sztárklikk »
Több mint TestŐr »
STOP friss Több friss hír »
STOPlista
1/5
CHF / HUF
252.74

szavazás
A várakozásainak megfelelően telt a húsvét?
Igen Nem
címkefelhő
kövesse a STOP-ot
a facebookon
Fotó: playboy
Szeretnél ma két lánnyal lazítani? - Fotók 18+
Lenna és Jennifer is a kedvedre tehet...
Fotó: metart
Mutatom az utat a gyönyör felé - Fotók 18+
Aurora nem indít be forradalmat, legfeljebb csak a fantáziádat.
Fotó: femjoy
Szex az árnyékban - Fotók 18+
Carisha nem szeret a szabadban szexelni, csak nem szeret a napra menni.