Rokkantan, elhagyatva - "A beteg nem ember, mindegy, mit mond"
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
1/10
Számos levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben csökkent munkaképességű emberek mesélik el tanulságos - és gyakran igazságtalan - történetüket. Úgy döntöttünk, hogy közzétesszük ezeket. Ha a levélíró vállalja a nevét, akkor úgy, ha névtelen kíván maradni, akkor úgy. Azért, hogy mindenki lássa, mi történik a rokkantnyugdíjasokkal.
"A fiam genetikai betegségben szenved, szervezete nem építi be a B vitamint. Sok műtét van mögötte, legsúlyosabb fokozatú csontritkulása van. Most 28 éves, 10 éve százszázalékos rokkant volt. Megalázó vizsgálat után idén csak 46 százalékot kapott, I. és II. fokú vizsgálaton is. Alapbetegsége miatt egyre több baja van, érintett a veséje, a pajzsmirigye is. Beadjuk a keresetet a Munkaügyi Bíróságra, mert sajnos így elesünk a közgyógyellátástól is, és rengeteg gyógyszert kell szednie, és nagyon drágákat.
A felülvizsgálatnál nem volt olyan testrésze, amit ki ne tekertek volna. Hiába mondta, hogy a két csontkorrekciós műtét óta nem hajlik a térde, az orvos azért csak nyomta, hogy próbálja. Két nap feküdt a vizsgálat után, és mindene fájt. Megkérdezték a fiamat, hogy véleménye szerint 10 kg-ot elbír-e, mire azt válaszolta, hogy nem tudja. A záróba az került, 10 kg-ot elbír. Soha életében egy kis bevásárlást (1 kg kenyér, meg egy tej) még nem tehetett, alig bír járni, örülünk, ha rövidtávon elgyalogol. A csontjai hamar törnek, több törése volt. Bár ezek a kérdések és kérdésre írt válaszok nem befolyásolják a betegségét, csak az látszik, hogy a beteg nem ember, mindegy, mit mond, az ellátást el kell venni tőle.
A fiam értelmes, okos és boldog vagyok, hogy dolgozhat, de igenis segítségre szorul (jelenleg számítógép-kezelőként dolgozik, de a munkahelyre a négy családtag közül valaki mindig elviszi). Húsz évig voltam otthon vele, mert járni sem tudott. Hat nagyműtétje volt, némelyikkel 8 hónapig teljes testét fedő gipszben volt, szóval teljes kiszolgálásra szorult."
Szerző: STOP | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
"A fiam genetikai betegségben szenved, szervezete nem építi be a B vitamint. Sok műtét van mögötte, legsúlyosabb fokozatú csontritkulása van. Most 28 éves, 10 éve százszázalékos rokkant volt. Megalázó vizsgálat után idén csak 46 százalékot kapott, I. és II. fokú vizsgálaton is. Alapbetegsége miatt egyre több baja van, érintett a veséje, a pajzsmirigye is. Beadjuk a keresetet a Munkaügyi Bíróságra, mert sajnos így elesünk a közgyógyellátástól is, és rengeteg gyógyszert kell szednie, és nagyon drágákat.
A felülvizsgálatnál nem volt olyan testrésze, amit ki ne tekertek volna. Hiába mondta, hogy a két csontkorrekciós műtét óta nem hajlik a térde, az orvos azért csak nyomta, hogy próbálja. Két nap feküdt a vizsgálat után, és mindene fájt. Megkérdezték a fiamat, hogy véleménye szerint 10 kg-ot elbír-e, mire azt válaszolta, hogy nem tudja. A záróba az került, 10 kg-ot elbír. Soha életében egy kis bevásárlást (1 kg kenyér, meg egy tej) még nem tehetett, alig bír járni, örülünk, ha rövidtávon elgyalogol. A csontjai hamar törnek, több törése volt. Bár ezek a kérdések és kérdésre írt válaszok nem befolyásolják a betegségét, csak az látszik, hogy a beteg nem ember, mindegy, mit mond, az ellátást el kell venni tőle.
A fiam értelmes, okos és boldog vagyok, hogy dolgozhat, de igenis segítségre szorul (jelenleg számítógép-kezelőként dolgozik, de a munkahelyre a négy családtag közül valaki mindig elviszi). Húsz évig voltam otthon vele, mert járni sem tudott. Hat nagyműtétje volt, némelyikkel 8 hónapig teljes testét fedő gipszben volt, szóval teljes kiszolgálásra szorult."
Szerző: STOP | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
címkék
rokkantnyugdíj, szociális politika, rehabilitáció, munkaerőpiaca rovat további hírei
Szabadon engedik mészárlásra készülő S. Ábelt?
Lezárták a Duna-partot
Itt a vihar - riasztások és figyelmeztetések több helyen is
Árfolyamgát - A helyzet durva és tovább romlik
Megvannak a lottószámok
Időjárás: kelleni fog az esernyő
Bukják a nyugdíjpótlékot az egykori III/III-asok
