2014. szeptember 01. hétfő | 36. HÉT | 244. NAP | 23:13 | EGON, EGYED

Wasabi - látványos étterem a csillogó futószalag nyomasztó szorításában

2008. szeptember 19. | 12:04
Voltunk már régebben Wasabiban, és igazán kellemes emlékeink maradtak. Most nyílt egy vadonatúj példány a MOM Parkban, gondoltam ideje újra végigélvezni, mekkorát fejlődött a műfaj. Sőt, maga az étterem is, hiszen ha immár a negyediket nyitják, igazán sikeres lehet. Mi mást is remélhetne az ember, még szebbet, még többet, még jobbat...

Az elsőt meg is találtam, ugyanis az új Wasabi igazán nagyon mutatós. Sőt, a maga letisztult japános stílusában, nemes anyagaival, egyszerű vonalaival tényleg szép látvány. Jó nézni, öröm besétálni.

Nem kevésbé látványos az üvegfalú konyhától (kiinduló, majd ugyanoda visszatérő) az egész éttermen végigvonuló emeletes futószalag, és az azon látható mozgó ételkiállítás. Elegáns, nagyvonalú, higiénikus és még a gyakorlati válogatást is stílusosan segíti elő. Nem csoda, ha mellé ültünk, és az önkiszolgáló menüt választottuk. Ára hétköznap este: 4790 Ft. Kétségtelenül nem elhanyagolhatóan csekély összegecske, azonban a színvonalasabb fővárosi éttermi árak átlagához képest nem is kiugróan magas, főleg ha a választék és a minőség is olyan színvonalas, mint amilyet a hely külleme, jellege ígér.

A személyzet is ígéretes, az italkínálat is, és izgalmas sake calpiko koktélt iszunk, meg igazi Old Jamaica gyömbérsört, mely az este egyik legnagyszerűbb felfedezése, sőt egyenesen élménye. És rávetjük magunkat a futószalagra. Először persze szédülten nézzük a zavarba ejtő kínálatot, és azt sem tudjuk, mivel kezdjük, mivel folytassuk, sőt hogy egyáltalán mi micsoda lehet. A felszolgálók azonban nagyon kedvesen és szakszerűen mindenről felvilágosítanak. Tudományos alapon kezdjük tehát felépíteni a menüsorunkat.

Először a hidegek, majd a melegek, de vigyázunk, hogy - a látványilag nem mindig megkülönböztethető - édességeket (akár hideg akár meleg) mindenképpen a végére hagyjuk. Így aztán kezdünk közelebbi ismeretségbe kerülni az ételekkel, előbb a futószalagon behatóbban szemlélve, majd némi habozások után onnan kiválasztva, kiemelve, egészen magunkévá téve. Olyan lehet ez, mint a szerelem, és így utólag visszagondolva a közelebbi, komolyabb ismerkedést talán az utolsó lépés előtt kellett volna abbahagyni, akkor ugyanis a kellő távolság fenntartásával akár még lelkesen lángolhatott volna tovább...

Innentől kezdve azonban, ami eddig messziről olyan szépnek tűnt, közelebbről sajnos már nem egészen úgy nézett ki. A messziről oly hatalmasnak látszó választék közelebbről szintén nem mutatta már magát annyira szerteágazónak. És minél közelebb merészkedtünk egymáshoz, az ételek annál kevésbé voltak kívánatosak. Mi persze merészkedtünk...

Kezdtük hagyományosan a sushikkal. Valóban van pl. lazacos, tintahalas, rákos, tonhalas, azaz sokféle, azonban csak éppen a dolog lényege hiányzik. De az nagyon. A frissesség. Szegény sushik (a maki, és a nigiri is) olyan fáradtan, bágyadtan kókadoznak a tányéron. Megkóstolva sajnos csak fokozódik az érzés. Nem is adják azt az élményt, amiről tulajdonképpen maga az egész műfaj szól(na). Sőt az egész japán konyhaművészet, melynek alapeleme a fantasztikus, szinte mellbevágó frissesség. Itt azonban - láthatólag - kissé, vagy talán nem is kissé, túljáratják szegényeket. Mármint a futószalagon. Ottlétünk alatt - volt időnk megfigyelni - csak keringőznek, jönnek-mennek az istenadták, és ha nincs elég vendég, aki sebesen lekapkodja őket, akkor bizony ott, a szalagon kerülnek könyörtelen időskori végelgyengülésbe. Így aztán a legtöbb sushi esetében még csak azt sem tudtuk megállapítani, hogy a sajnálatos állapotukról mennyire tehet az alapanyagokért és a készítésükért felelős konyha, vagy talán csakis a végtelenített keringőzés okozta tetszhalál. Vagy esetleg egymás hatását erősítik. Sőt rontják.

Jöttek aztán mindenféle más dolgok is. Kimcsi, wok, saláták (pl. majonézes), meg mindenféle húsok, melyek a lehető legnagyobb liberális rugalmassággal sem tekinthetők a japán konyha szerves részeinek. Rájuk foghatjuk, mondhatjuk, hogy általános keleti, vagy távol-keleti étkek. Igazán helyhez vagy hagyományokhoz sem köthetők, hiszen olyan "generál" egzotikumok. Vagy talán inkább az, amit nálunk ilyen címen el lehet adni. Ez persze önmagában nem lenne baj, ha az étterem neve és teljes látványa, stílusa nem lenne annyira nagyon és egyértelműen japán, mely - mint tudjuk - egyáltalán nem közeli rokona a többi távol keleti konyhának. De mondhatjuk, a hiba bennem van, ha csupán ennyi alapján azt hiszem, hogy az étel is japán. Lépjünk is tovább, mert ettől még mindez akár jó is lehetne, sőt még a manapság divatos fúziós jelzőt is büszkén viselhetné.

A baj az, hogy nem jó. Hagyjuk, hogy az alapanyagok, az ízek és az ételek mennyire autentikusak. Azt viszont egyáltalán nem hagyhatjuk, hogy a legtöbb étel súlyosan, legtöbbször egészen a csöpögésig telítve van zsiradékkal. Rosszízű, nehéz, gusztustalan zsiradékkal. Mindez súlyosbítva a hosszú, lassú utazással... nem étvágygerjesztő. A legtöbbjük leginkább a Japánban az éttermek kirakatába kitett ételmintákra hasonlít, melyek igaz, hogy műanyagból készültek, de még mindig kívánatosabbak, mint némelyik ősrégen itt köröző aszott múmia.

Bár apró technikai részletnek tűnhet, de nagyon is komoly szempont, hogy a távol-keleti tányérokon mindig csakis olyan (kisméretű) darabkák lehetnek, melyeket pálcikával könnyen megfoghatunk, és egyetlen falat formájában vehetjük a szánkba. A Wasabiban, mintha erről teljesen megfeledkeztek volna, holott itt sem késsel, villával marcangolhatunk, hanem nagyon is távol-keleti pálcikákat adnak.

És ekkor meglátjuk az est fénypontjait. A rántott húst, és a sült krumplit. Persze keleti kajának álcázva, kistányéron, kis adagban. Ennyire közel lenne a magyar és a távol-keleti, vagy egyenesen a japán konyha? Nem gondoltam volna... Az viszont biztos, hogy aki mindezeket elkészíti, majd ráadásul örök időkre kiküldi a futószalagra, arra aztán semmilyen nemzeti konyha nem lehet büszke. Még fúziósan sem. A vendég, aki meg gyanútlanul bekerül a körfogásba, örülhet, ha nagyobb gyomorrontás nélkül megússza az izgalmasan vegyes "egzotikumokat".

Végül az édességekkel kísérletezünk. Vannak gyümölcsök. Licsit meg őszibarackot vélünk felismerni. Ilyen körülmények között persze igazán nem tudom megítélni mennyire friss élő gyümölcsök, azonban ha véletlenül azok is lennének, sikeresen látszanak konzervnek. Annak is olyan mértékben amortizált példányai, hogy nem vagyunk képesek rászánni magunkat a gyakorlati próbára, és inkább csendben feladjuk.

Mikor menjünk?

Ha véletlenül sem hisszük, hogy a Wasabi igazi japán. Ha egyáltalán nem ismerjük Ázsia konyháit és ízeit, és nem is akarjuk megismerni. Továbbá, ha soha nem hittük, hogy Ázsiában (vagy Japánban) kívánatos, friss, jóízű vagy akár ehető ételeket készítenek, mert itt ebben megerősítést nyerhetünk. Ha merő kalandvágyból mégis meg akarunk kockáztatni egy látogatást, csakis olyankor, amikor a Wasabi teljesen tele van, mégpedig nagyétkű népekkel, akik talán reményt adhatnak, hogy a futószalagételek kevésbé lestrapált állapotban, rövidebben körözzenek.

Wasabi Étterem
MOM Park, Budapest XII.ker. Alkotás út 53.


Szerző: dr.ink   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP


a rovat további hírei
Vegák, fesztiválra! A magyar térrendezés Őssejtekkel az öregedés ellen Édességgel a csoki ellen Borászok uralják el a Szent István teret Moletten is divatosan Diétás italok vagy a cigi
FRISS HÍREK Több friss hír »
2014.09.01. 23:00
Kudarcos a BKK tevékenysége
2014.09.01. 22:30
Lezárult a a nyomozás a nyelvvizsgabotrány ügyében
2014.09.01. 22:30
Titokban megnősült a sármos híradós
2014.09.01. 22:00
Meg kell becsülni a felzárkóztatást segítőket
2014.09.01. 21:44
Az MKB értékesítette romániai érdekeltségét
2014.09.01. 21:42
US Open: Bíró André sikere
2014.09.01. 21:40
Kinek fáj a lábon lövés?
2014.09.01. 21:40
Gáspár Zsolti: azt hittük Győzi beleszeretett példaképébe
2014.09.01. 21:39
Romániáé lehet a regionális fejlesztésért felelős biztosi tisztség
2014.09.01. 21:30
2300 mintavállalkozás
2014.09.01. 20:50
Détár Enikő: Nem szekáltam, hogy fogyjon le
2014.09.01. 20:30
Jönnek az új civil pályázatok
2014.09.01. 20:10
Törvénysértő kampányolással vádolják a baloldalt
2014.09.01. 20:00
Méhek támadtak a világsztárra!
2014.09.01. 19:30
Az ERÖV Zrt. tizenöt évre kapott működési engedélyt
2014.09.01. 19:10
Így még biztos nem láttad Dukai Reginát
2014.09.01. 19:00
Párhuzamos tanévet indít az MSZP
2014.09.01. 18:30
27 ezer diák tanul az agrárszakképzésben
2014.09.01. 18:20
Megható videó egy kisfiú visszatéréséről
2014.09.01. 18:00
Bővítés nélkül nincs erős Európa
2014.09.01. 17:52
Karsai csak az igazságot keresi?
2014.09.01. 17:31
További négy pénzintézet ügyében halasztott a bíróság
2014.09.01. 17:30
Zámbó Krisztián a családi címert varratta mellkasára
2014.09.01. 17:30
Jelentős anyagi teher az iskolakezdés
2014.09.01. 17:00
Online Oktatási Centrummal bővült az Óbudai Egyetem
2014.09.01. 16:44
Elérte a 15 milliós utasszámot a Wizz Air
2014.09.01. 16:42
Újjáépítik a Haiyan tájfun által lerombolt templomokat a Fülöp-szigeteken
2014.09.01. 16:40
Kisbabaként él a férfi!
2014.09.01. 16:38
A legmodernebb mobil technológiát hozza magyarországi fejlesztésekhez a Huawei
2014.09.01. 16:30
Nőtt a forgalomba helyezett autók száma augusztusban
TOP HÍREK
1/5
fotó, videó
CHF / HUF
260.73

címkefelhő
kövesse a STOP-ot
a facebookon
Shiva, akár egy istennő
Mindent felperzsel maga kőrül, ha a szituáció úgy hozza.
Claudia kitárulkozik
Sokáig fontolgatta, hogy megmutassa a kendőzetlen valóságot, de végül beadta a derekát és minden mást is.
Vörös, Barna, Fekete
Így kell kinéznie egy valóban lazító és a zsigerekig hatoló masszázsnak.