2014. október 02. csütörtök | 40. HÉT | 275. NAP | 04:22 | PETRA, BERENGÁR

Wasabi - látványos étterem a csillogó futószalag nyomasztó szorításában

2008. szeptember 19. | 12:04
Voltunk már régebben Wasabiban, és igazán kellemes emlékeink maradtak. Most nyílt egy vadonatúj példány a MOM Parkban, gondoltam ideje újra végigélvezni, mekkorát fejlődött a műfaj. Sőt, maga az étterem is, hiszen ha immár a negyediket nyitják, igazán sikeres lehet. Mi mást is remélhetne az ember, még szebbet, még többet, még jobbat...

Az elsőt meg is találtam, ugyanis az új Wasabi igazán nagyon mutatós. Sőt, a maga letisztult japános stílusában, nemes anyagaival, egyszerű vonalaival tényleg szép látvány. Jó nézni, öröm besétálni.

Nem kevésbé látványos az üvegfalú konyhától (kiinduló, majd ugyanoda visszatérő) az egész éttermen végigvonuló emeletes futószalag, és az azon látható mozgó ételkiállítás. Elegáns, nagyvonalú, higiénikus és még a gyakorlati válogatást is stílusosan segíti elő. Nem csoda, ha mellé ültünk, és az önkiszolgáló menüt választottuk. Ára hétköznap este: 4790 Ft. Kétségtelenül nem elhanyagolhatóan csekély összegecske, azonban a színvonalasabb fővárosi éttermi árak átlagához képest nem is kiugróan magas, főleg ha a választék és a minőség is olyan színvonalas, mint amilyet a hely külleme, jellege ígér.

A személyzet is ígéretes, az italkínálat is, és izgalmas sake calpiko koktélt iszunk, meg igazi Old Jamaica gyömbérsört, mely az este egyik legnagyszerűbb felfedezése, sőt egyenesen élménye. És rávetjük magunkat a futószalagra. Először persze szédülten nézzük a zavarba ejtő kínálatot, és azt sem tudjuk, mivel kezdjük, mivel folytassuk, sőt hogy egyáltalán mi micsoda lehet. A felszolgálók azonban nagyon kedvesen és szakszerűen mindenről felvilágosítanak. Tudományos alapon kezdjük tehát felépíteni a menüsorunkat.

Először a hidegek, majd a melegek, de vigyázunk, hogy - a látványilag nem mindig megkülönböztethető - édességeket (akár hideg akár meleg) mindenképpen a végére hagyjuk. Így aztán kezdünk közelebbi ismeretségbe kerülni az ételekkel, előbb a futószalagon behatóbban szemlélve, majd némi habozások után onnan kiválasztva, kiemelve, egészen magunkévá téve. Olyan lehet ez, mint a szerelem, és így utólag visszagondolva a közelebbi, komolyabb ismerkedést talán az utolsó lépés előtt kellett volna abbahagyni, akkor ugyanis a kellő távolság fenntartásával akár még lelkesen lángolhatott volna tovább...

Innentől kezdve azonban, ami eddig messziről olyan szépnek tűnt, közelebbről sajnos már nem egészen úgy nézett ki. A messziről oly hatalmasnak látszó választék közelebbről szintén nem mutatta már magát annyira szerteágazónak. És minél közelebb merészkedtünk egymáshoz, az ételek annál kevésbé voltak kívánatosak. Mi persze merészkedtünk...

Kezdtük hagyományosan a sushikkal. Valóban van pl. lazacos, tintahalas, rákos, tonhalas, azaz sokféle, azonban csak éppen a dolog lényege hiányzik. De az nagyon. A frissesség. Szegény sushik (a maki, és a nigiri is) olyan fáradtan, bágyadtan kókadoznak a tányéron. Megkóstolva sajnos csak fokozódik az érzés. Nem is adják azt az élményt, amiről tulajdonképpen maga az egész műfaj szól(na). Sőt az egész japán konyhaművészet, melynek alapeleme a fantasztikus, szinte mellbevágó frissesség. Itt azonban - láthatólag - kissé, vagy talán nem is kissé, túljáratják szegényeket. Mármint a futószalagon. Ottlétünk alatt - volt időnk megfigyelni - csak keringőznek, jönnek-mennek az istenadták, és ha nincs elég vendég, aki sebesen lekapkodja őket, akkor bizony ott, a szalagon kerülnek könyörtelen időskori végelgyengülésbe. Így aztán a legtöbb sushi esetében még csak azt sem tudtuk megállapítani, hogy a sajnálatos állapotukról mennyire tehet az alapanyagokért és a készítésükért felelős konyha, vagy talán csakis a végtelenített keringőzés okozta tetszhalál. Vagy esetleg egymás hatását erősítik. Sőt rontják.

Jöttek aztán mindenféle más dolgok is. Kimcsi, wok, saláták (pl. majonézes), meg mindenféle húsok, melyek a lehető legnagyobb liberális rugalmassággal sem tekinthetők a japán konyha szerves részeinek. Rájuk foghatjuk, mondhatjuk, hogy általános keleti, vagy távol-keleti étkek. Igazán helyhez vagy hagyományokhoz sem köthetők, hiszen olyan "generál" egzotikumok. Vagy talán inkább az, amit nálunk ilyen címen el lehet adni. Ez persze önmagában nem lenne baj, ha az étterem neve és teljes látványa, stílusa nem lenne annyira nagyon és egyértelműen japán, mely - mint tudjuk - egyáltalán nem közeli rokona a többi távol keleti konyhának. De mondhatjuk, a hiba bennem van, ha csupán ennyi alapján azt hiszem, hogy az étel is japán. Lépjünk is tovább, mert ettől még mindez akár jó is lehetne, sőt még a manapság divatos fúziós jelzőt is büszkén viselhetné.

A baj az, hogy nem jó. Hagyjuk, hogy az alapanyagok, az ízek és az ételek mennyire autentikusak. Azt viszont egyáltalán nem hagyhatjuk, hogy a legtöbb étel súlyosan, legtöbbször egészen a csöpögésig telítve van zsiradékkal. Rosszízű, nehéz, gusztustalan zsiradékkal. Mindez súlyosbítva a hosszú, lassú utazással... nem étvágygerjesztő. A legtöbbjük leginkább a Japánban az éttermek kirakatába kitett ételmintákra hasonlít, melyek igaz, hogy műanyagból készültek, de még mindig kívánatosabbak, mint némelyik ősrégen itt köröző aszott múmia.

Bár apró technikai részletnek tűnhet, de nagyon is komoly szempont, hogy a távol-keleti tányérokon mindig csakis olyan (kisméretű) darabkák lehetnek, melyeket pálcikával könnyen megfoghatunk, és egyetlen falat formájában vehetjük a szánkba. A Wasabiban, mintha erről teljesen megfeledkeztek volna, holott itt sem késsel, villával marcangolhatunk, hanem nagyon is távol-keleti pálcikákat adnak.

És ekkor meglátjuk az est fénypontjait. A rántott húst, és a sült krumplit. Persze keleti kajának álcázva, kistányéron, kis adagban. Ennyire közel lenne a magyar és a távol-keleti, vagy egyenesen a japán konyha? Nem gondoltam volna... Az viszont biztos, hogy aki mindezeket elkészíti, majd ráadásul örök időkre kiküldi a futószalagra, arra aztán semmilyen nemzeti konyha nem lehet büszke. Még fúziósan sem. A vendég, aki meg gyanútlanul bekerül a körfogásba, örülhet, ha nagyobb gyomorrontás nélkül megússza az izgalmasan vegyes "egzotikumokat".

Végül az édességekkel kísérletezünk. Vannak gyümölcsök. Licsit meg őszibarackot vélünk felismerni. Ilyen körülmények között persze igazán nem tudom megítélni mennyire friss élő gyümölcsök, azonban ha véletlenül azok is lennének, sikeresen látszanak konzervnek. Annak is olyan mértékben amortizált példányai, hogy nem vagyunk képesek rászánni magunkat a gyakorlati próbára, és inkább csendben feladjuk.

Mikor menjünk?

Ha véletlenül sem hisszük, hogy a Wasabi igazi japán. Ha egyáltalán nem ismerjük Ázsia konyháit és ízeit, és nem is akarjuk megismerni. Továbbá, ha soha nem hittük, hogy Ázsiában (vagy Japánban) kívánatos, friss, jóízű vagy akár ehető ételeket készítenek, mert itt ebben megerősítést nyerhetünk. Ha merő kalandvágyból mégis meg akarunk kockáztatni egy látogatást, csakis olyankor, amikor a Wasabi teljesen tele van, mégpedig nagyétkű népekkel, akik talán reményt adhatnak, hogy a futószalagételek kevésbé lestrapált állapotban, rövidebben körözzenek.

Wasabi Étterem
MOM Park, Budapest XII.ker. Alkotás út 53.


Szerző: dr.ink   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP


a rovat további hírei
Felsőfokon gyógyítók Öngyógyító technikák Kovácsovics Fruzsina új élete Gyógyító masszázs Salátaturmix és iható oxigén: így szépül a királynő A testvérek közötti kis korkülönbség növeli az autizmus kockázatát A Gyermekláncfű jótékony hatása
FRISS HÍREK Több friss hír »
2014.10.01. 22:47
Czerván: pörög a baromfiipar
2014.10.01. 22:32
Ekkora Hokuszai-kiállítás még nem volt külföldön
2014.10.01. 22:14
Balog Zoltán hálás a drogmissziónak
2014.10.01. 22:10
Ez fog folyni a csapból is?
2014.10.01. 21:58
5500 forgalomba helyezett autó jutott eddig az évre
2014.10.01. 21:42
Hongkongi tüntetés: tucatnyi szimpatizáns őrizetben
2014.10.01. 21:26
Renegát jegyüzér román hadiözvegy a mai nap híre
2014.10.01. 21:10
"Ami a másé, az nem kell, de ami a miénk, azt nem adjuk!"
2014.10.01. 21:05
Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó nyolcadszor
2014.10.01. 20:56
Nagyon sok építőipari cég végezte törléssel
2014.10.01. 20:42
Tizenhét ázsiaival ciki lebukni
2014.10.01. 20:28
Vastagbélrákosok élete múlhat ezen
2014.10.01. 20:14
Frontális karambol az Üllői úton
2014.10.01. 20:00
Palvin Barbi még így is csodás
2014.10.01. 19:49
Egyre bizalmatlanabbak vagyunk
2014.10.01. 19:48
Nem csitulnak a kedélyek
2014.10.01. 19:33
Felavatták a Debrecen Jégcsarnok edzőcsarnokát
2014.10.01. 19:18
Négy év börtönt Marschalek Ákos gyilkosának
2014.10.01. 19:11
Száz újságírót rúgnak ki
2014.10.01. 19:05
Robert Pattinsonnál betelt a pohár
2014.10.01. 19:03
Darth Vaderrel és Csubakkával nyitott újra az Uránia
2014.10.01. 18:51
Feleannyi orosz gáz jött, mint amennyit vártak
2014.10.01. 18:38
Gyanús csomag a postán - kiürítették az épületet
2014.10.01. 18:24
Októberre ígéri a Kehi a norvég alapos jelentést
2014.10.01. 18:12
Jirí Menzel-rendezte Mozart-operáért lesz érdemes az Operába menni
2014.10.01. 17:55
Bukta beregszászi irodáját Kágébéla
2014.10.01. 17:40
Monica Bellucci most is gyönyörű!
2014.10.01. 17:29
Brüsszel fenyeget, Varga magyarázkodik
2014.10.01. 17:25
Stubb: illúzió volt Oroszország nyugati integrációja
2014.10.01. 17:10
Leheletnyit vaskosodott a forint
TOP HÍREK
1/5
fotó, videó
CHF / HUF
257.41

címkefelhő
kövesse a STOP-ot
a facebookon
A hét bejárónője
Lucy, minden munkát megcsinál a háznál, és még túlórázni sem rest.
Julianna már a télre készül
Vállára omló hajfürtjei és gyönyörű barna szeme, elveszi minden férfi eszét.
Catherine a természetes szépség
Szereti megmutatni, természetes szépségét és kifejezetten büszke arra, hogy minden porcikáját a természettől kapta.