A vonatok háromnegyede késik, a maradékot pedig nem indítják el
címlapsztori
1/10
"No pasa nada" Nem történik semmi - tartja a kubai mondás arra az esetre, ha épp egy villámgyors és garantáltan csontig áztató zivatarba fut bele az ember. Nem történik semmi, hiszen tíz perc múlva már süt a nap, újabb tíz perc elteltével pedig meg is száradt rajtunk a ruha.
Akit a jó sorsa, vagy az égiek egyéb kegyelme az Isla Grandéra (Nagy sziget) vet, az garantáltan fényévnyi távolságra kerül az itthoni munkás mókuskeréktől és a nyugati anyagias világszemlélettől. Észrevétlenül átkerül egy másik - anyagiaktól nem teljesen mentes -, de mégis élhetőbb, vidámabb, "mindennek megvan a maga ideje" világba.
Havanna egyszerre csodaszép és hihetetlenül lepusztult. Összetapadva simulnak egymáshoz a hibátlanul kiglancolt, restaurált koloniális épületek és a roskadozó, málló falú sokemeletes házak, melyekről nem is feltételeznénk, hogy laknak bennük. Mindegyiken található valamilyen építészeti műremek, míves kovácsoltvas erkély, ión vagy dór oszlopfő. Egyforma tán nincs is közöttük. Ha felújítanák őket, Havanna a világ legelbűvölőbb városa lenne. De, ami igazán furcsa, hogy így is az, mert olyan sokszínű és zavarba ejtő, hogy a szem káprázik bele. A helyi mondás szerint a kubai vonatok háromnegyede késik, a maradékot pedig nem indítják el. Mégsem látni ideges embereket a pályaudvarokon. Minden zökkenő, döccenő, repedező szocializmus ellenére ugyanis itt az emberek tényleg nem izgatják magukat túlságosan felesleges problémákkal. Nem sietnek, nem terveznek előre, csupán jól elvannak a napsütéssel, a rummal, a szivarral, a csupakék éggel és tengerrel. Meg persze a salsával...
Mi a különbség a CUC és a CUP között? Szállodát vagy magánszállást válasszunk? És hogy tehetük szert egy saját sofőrre, hogy ne csak a kötelező turista-látványosságokat fényképezhessük le, ha sikerül elvetődnünk a karibi országba? Mindezekre választ kaphat a Világjáró Magazin e havi számának címlapsztorijából.
Forrás: STOP/Világjáró Magazin |
STOP
Akit a jó sorsa, vagy az égiek egyéb kegyelme az Isla Grandéra (Nagy sziget) vet, az garantáltan fényévnyi távolságra kerül az itthoni munkás mókuskeréktől és a nyugati anyagias világszemlélettől. Észrevétlenül átkerül egy másik - anyagiaktól nem teljesen mentes -, de mégis élhetőbb, vidámabb, "mindennek megvan a maga ideje" világba.
Havanna egyszerre csodaszép és hihetetlenül lepusztult. Összetapadva simulnak egymáshoz a hibátlanul kiglancolt, restaurált koloniális épületek és a roskadozó, málló falú sokemeletes házak, melyekről nem is feltételeznénk, hogy laknak bennük. Mindegyiken található valamilyen építészeti műremek, míves kovácsoltvas erkély, ión vagy dór oszlopfő. Egyforma tán nincs is közöttük. Ha felújítanák őket, Havanna a világ legelbűvölőbb városa lenne. De, ami igazán furcsa, hogy így is az, mert olyan sokszínű és zavarba ejtő, hogy a szem káprázik bele. A helyi mondás szerint a kubai vonatok háromnegyede késik, a maradékot pedig nem indítják el. Mégsem látni ideges embereket a pályaudvarokon. Minden zökkenő, döccenő, repedező szocializmus ellenére ugyanis itt az emberek tényleg nem izgatják magukat túlságosan felesleges problémákkal. Nem sietnek, nem terveznek előre, csupán jól elvannak a napsütéssel, a rummal, a szivarral, a csupakék éggel és tengerrel. Meg persze a salsával...
Mi a különbség a CUC és a CUP között? Szállodát vagy magánszállást válasszunk? És hogy tehetük szert egy saját sofőrre, hogy ne csak a kötelező turista-látványosságokat fényképezhessük le, ha sikerül elvetődnünk a karibi országba? Mindezekre választ kaphat a Világjáró Magazin e havi számának címlapsztorijából.
Forrás: STOP/Világjáró Magazin |
címkék
Kubaa rovat további hírei
Csepeli kettős gyilkosság: Strasbourgban tett panaszt a másodrendű vádlott
Komoly áremelés a horvát autópályákon
A román vasút nem viszi el Nyirő József hamvait
Morbid: kigyulladt egy holttest a hullaházban
Orbán gratulált a demokraták legyőzőjének
Millió dolláros parkolóhely
A britek fele támogatná Nagy-Britannia kilépését az EU-ból