Almási Éváról se hinné senki
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
A trafikos siker titka: megfelelő családi kapcsolat Felcsúton
A filmsztár végrendeletében nem gondolt a rokonokra
1/10
A színészek olyanok, mint az illat: emlékébresztők - mondja Almási Éva, aki június 5-én töltötte be hetvenedik életévét. A Kossuth-díjas művész nem megadott évnapokon, hanem bizonyos életkörülmények hatására szokott összegezni, és nem feltétlenül a hajdani szerepekre tekint vissza. Inkább saját életével néz szembe.
- Jólesik, persze, hogy sokan emlegetik még a száz fölötti szériát megért Képzelt riportot, Spanyol Izabellát, Hedda Gablert és egyéb szerepeimet - vallja be. - Mi, színészek, olyanok vagyunk, mint az illat, amelyiktől szép emlékek élednek újra. Fiatalság, első szerelem... Nekem pedig többek között az adott maradandót, hogy szerencsém volt több mint százszor együtt játszani Sulyok Máriával a Régimódi történetben, és így közelről figyelhettem meg a színházi létezés méltóságát, a próba- és a színészi etikát. Ennek lényege, hogy minden jelenetnek megvan a színpadi ideje, persze akadnak, akik lopnak a partner idejéből. A nagyok, akikkel volt alkalmam együtt szerepelni - Dajka Margittól és Garas Dezsőtől, Kiss Manyin és Márkus Lászlón át a szerencsére köztünk élő Psota Irénig és Törőcsik Mariig - partnerként nem elvettek, hanem éppenséggel adtak, és folyton figyeltek a másikra.
Almási Éva negyvenévesen tiltotta meg még a családjának a születésnap-ünnepléseket. Nem a kerek évforduló miatt, hanem az ösztöneire hallgatva, mint sok más esetben is.
- Renitens vagyok - szögezi le. - Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok az életemben, hiszen olyan pályát választottam, amelyet írott és íratlan formulák határoznak meg, és ezeket mind egy szálig betartom. A színész élete olyan, mint a sportolóé: fizikálisan és mentálisan is másként kell élnie, amikor próbál vagy szerepel. Máskor viszont érvényesítem a szabadságvágyamat, és ennek gyakran megfizettem az árát. Nem rejtem például véka alá, hogy nem szeretem, ha azt érzem, át akarnak lépni a korosztályomon, ugyanis fontosnak tartom a folytonosságot. Bosszant a pökhendiség, megalázónak tartom, ha egy megbeszélt időpontban nem hívnak vissza. Nem, mint művész sérelmezem ezt, hanem mint állampolgár, mint udvarias ember, aki még az ismeretlen üzenethagyónál is jelentkezik. És ellenzem, hogy bezárjanak színházakat, mert azokat ugyanúgy már soha többé nem tudják megnyitni.
A kérdésre, hogy mikor és miben látjuk legközelebb, azt mondja, nem vállalt mostanában semmilyen feladatot. Úgy gondolja, a mai korban nézelődni kell.
- Nem hiszem, hogy elhappolnak előlem valamit, elvégre hetvenéves színésznőket nem szülnek az anyák. Ha valaki azt mondja, hogy erre a hetvenévesre van szükség, és az a munka a megszólítottnak is tetszik, akkor majd meglátjuk. Addig meg megtanítom az unokámat néhány dologra. Most éppen a könyörületre, amely hiányzik a világunkból. Kivettem a menhelyről egy kutyát, noha vele kétségkívül sokkal több baj van, mint egy pedigréssel. Szerencsétlen állat fél, mert nyilván agyonkínozták, ugyanakkor a végtelenségig igyekszik alkalmazkodni. Nem az a fontos, hogy szép vagy csúnya a kiskutya, hanem az, hogy szeresse őt a fogékony életkorban levő gyerek, gondoskodjon róla. Ettől később talán az öregekkel, a betegekkel, a szegényekkel és minden rászorulóval szemben irgalmat fog gyakorolni.
Forrás: STOP/fidelio |
STOP
- Jólesik, persze, hogy sokan emlegetik még a száz fölötti szériát megért Képzelt riportot, Spanyol Izabellát, Hedda Gablert és egyéb szerepeimet - vallja be. - Mi, színészek, olyanok vagyunk, mint az illat, amelyiktől szép emlékek élednek újra. Fiatalság, első szerelem... Nekem pedig többek között az adott maradandót, hogy szerencsém volt több mint százszor együtt játszani Sulyok Máriával a Régimódi történetben, és így közelről figyelhettem meg a színházi létezés méltóságát, a próba- és a színészi etikát. Ennek lényege, hogy minden jelenetnek megvan a színpadi ideje, persze akadnak, akik lopnak a partner idejéből. A nagyok, akikkel volt alkalmam együtt szerepelni - Dajka Margittól és Garas Dezsőtől, Kiss Manyin és Márkus Lászlón át a szerencsére köztünk élő Psota Irénig és Törőcsik Mariig - partnerként nem elvettek, hanem éppenséggel adtak, és folyton figyeltek a másikra.
Almási Éva negyvenévesen tiltotta meg még a családjának a születésnap-ünnepléseket. Nem a kerek évforduló miatt, hanem az ösztöneire hallgatva, mint sok más esetben is.
- Renitens vagyok - szögezi le. - Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok az életemben, hiszen olyan pályát választottam, amelyet írott és íratlan formulák határoznak meg, és ezeket mind egy szálig betartom. A színész élete olyan, mint a sportolóé: fizikálisan és mentálisan is másként kell élnie, amikor próbál vagy szerepel. Máskor viszont érvényesítem a szabadságvágyamat, és ennek gyakran megfizettem az árát. Nem rejtem például véka alá, hogy nem szeretem, ha azt érzem, át akarnak lépni a korosztályomon, ugyanis fontosnak tartom a folytonosságot. Bosszant a pökhendiség, megalázónak tartom, ha egy megbeszélt időpontban nem hívnak vissza. Nem, mint művész sérelmezem ezt, hanem mint állampolgár, mint udvarias ember, aki még az ismeretlen üzenethagyónál is jelentkezik. És ellenzem, hogy bezárjanak színházakat, mert azokat ugyanúgy már soha többé nem tudják megnyitni.
A kérdésre, hogy mikor és miben látjuk legközelebb, azt mondja, nem vállalt mostanában semmilyen feladatot. Úgy gondolja, a mai korban nézelődni kell.
- Nem hiszem, hogy elhappolnak előlem valamit, elvégre hetvenéves színésznőket nem szülnek az anyák. Ha valaki azt mondja, hogy erre a hetvenévesre van szükség, és az a munka a megszólítottnak is tetszik, akkor majd meglátjuk. Addig meg megtanítom az unokámat néhány dologra. Most éppen a könyörületre, amely hiányzik a világunkból. Kivettem a menhelyről egy kutyát, noha vele kétségkívül sokkal több baj van, mint egy pedigréssel. Szerencsétlen állat fél, mert nyilván agyonkínozták, ugyanakkor a végtelenségig igyekszik alkalmazkodni. Nem az a fontos, hogy szép vagy csúnya a kiskutya, hanem az, hogy szeresse őt a fogékony életkorban levő gyerek, gondoskodjon róla. Ettől később talán az öregekkel, a betegekkel, a szegényekkel és minden rászorulóval szemben irgalmat fog gyakorolni.
Forrás: STOP/fidelio |
STOP
címkék
Almási Éva, színész, színháza rovat további hírei
Hyppolit: vicces, korrekt, kissé avitt
Meghalt Fehér Kalap, a Farkasokkal táncoló lakotára fordítója
Manu Chao Budapestre jön
Több mint 15 millió forint gyűlt össze Nick Vujicic magyarországi előadásain
60 éves lett a táncművész
Budapestre tart a Step Up belga királya
Szabó István lesz az Arany Barack filmfesztivál zsűrielnöke
