Egy kutyában találta meg társát a magyar színész
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiw
címlapsztori
1/10
Bálint András nem megszállott kutyabolond, de szereti a kutyákat. Legújabb színházi estjén a magyar és világirodalom legmegejtőbb kutyatörténeteit, -verseit, -novelláit adja elő a Radnóti Színházban egy különleges partnerrel, egy ötéves labradorral az oldalán.
- A darabbal a szívhez akarok szólni, lehetőleg szórakoztatóan. Azokról a primer, kutyákhoz fűződő érzelmekről szeretnék beszélni, amit ezek az állatok kiváltanak belőlünk, emberekből. Az egyik legfontosabb szöveg Karinthy Tomi című verse, ami az előadás mértani közepén helyezkedik el, itt még a kutya is magamra hagy a színpadon. Ebben a történetben minden érzés benne van erről a viszonyról: a szeretet, a gyűlölet, a féltékenység, a csodálat, az irigység - ezek mind hatványozottan megvannak a kutyában is. Ránk, emberekre már sok civilizációs máz rakódott az idők során, pedig milyen jó lefeküdni a kutya mellé a földre, és egész embertelen hangokat hallatni! - fogalmaz Bálint András, aki április 26-án lesz hatvankilenc éves.
A Kossuth-díjas színész előadásában azokat a szövegeket, költőket, írókat választotta, akiknek a szövegét akár ő is írhatta volna.
- Bajusz, a színpadon velem együtt fellépő ötéves labrador, egy nagyon fegyelmezett, vakvezető családból származó kutya. Jól idomítható, ehhez van két kiváló kutyakiképzője is, akik segítségünkre vannak. Persze nagyon észnél kell lennem, hogy a nézők ne csak a kutyára figyeljenek. Most épp az derült ki, hogy jót tesz, ha minden próba előtt felmegyünk a színpadra, és 15-20 percet kettesben töltünk ott. Néha meg kell rángatni a nyakörvénél a "miheztartás végett", így érti meg, hogy ki az úr. Vannak jelenetek, amikor kicsit improvizálni is kell, mert bizonyos dolgokban a kutya módosíthatja a megbeszélteket. Néhány trükkel persze tudunk játszani, például amikor egy sárgás színű folyadékot töltök neki, amit meg kell innia, az nem almalé, hanem húsleves, azért lefetyeli ki olyan bőszen.
Forrás: STOP/fidelio |
STOP
- A darabbal a szívhez akarok szólni, lehetőleg szórakoztatóan. Azokról a primer, kutyákhoz fűződő érzelmekről szeretnék beszélni, amit ezek az állatok kiváltanak belőlünk, emberekből. Az egyik legfontosabb szöveg Karinthy Tomi című verse, ami az előadás mértani közepén helyezkedik el, itt még a kutya is magamra hagy a színpadon. Ebben a történetben minden érzés benne van erről a viszonyról: a szeretet, a gyűlölet, a féltékenység, a csodálat, az irigység - ezek mind hatványozottan megvannak a kutyában is. Ránk, emberekre már sok civilizációs máz rakódott az idők során, pedig milyen jó lefeküdni a kutya mellé a földre, és egész embertelen hangokat hallatni! - fogalmaz Bálint András, aki április 26-án lesz hatvankilenc éves.
A Kossuth-díjas színész előadásában azokat a szövegeket, költőket, írókat választotta, akiknek a szövegét akár ő is írhatta volna.
- Bajusz, a színpadon velem együtt fellépő ötéves labrador, egy nagyon fegyelmezett, vakvezető családból származó kutya. Jól idomítható, ehhez van két kiváló kutyakiképzője is, akik segítségünkre vannak. Persze nagyon észnél kell lennem, hogy a nézők ne csak a kutyára figyeljenek. Most épp az derült ki, hogy jót tesz, ha minden próba előtt felmegyünk a színpadra, és 15-20 percet kettesben töltünk ott. Néha meg kell rángatni a nyakörvénél a "miheztartás végett", így érti meg, hogy ki az úr. Vannak jelenetek, amikor kicsit improvizálni is kell, mert bizonyos dolgokban a kutya módosíthatja a megbeszélteket. Néhány trükkel persze tudunk játszani, például amikor egy sárgás színű folyadékot töltök neki, amit meg kell innia, az nem almalé, hanem húsleves, azért lefetyeli ki olyan bőszen.
Forrás: STOP/fidelio |
STOP
címkék
Bálint András, színésza rovat további hírei
Hyppolit: vicces, korrekt, kissé avitt
Miközben a magyar film halott, addig idén 15 százalékkal több film készült a világon
Budapesten és Pécsett is koncertezik a Sierra Maestra
Zsúfolt lesz szombaton a 3-as főút Visontánál
Social Error - A Szputnyik Hajózási Társaság bemutatója a Nemzeti Színházban
1991-ből maradt fenn, de úgy emlegetik, mint a dinoszauruszokat
A közönség 88 éve nem láthatta a kalapács alá kerülő kincset
