"Egy parasztbácsi ördögszart kért tőlem"
nyomtat
elküld
Facebook
Twitter
LinkedIn
Google+
FourSquare
Iwiwcímlapsztori
1/10
Nyolcvanhetedik évében jár Kaposvár díszpolgára, a meseíró és költő Fésűs Éva, akinek a napokban jött ki huszonharmadik könyve, A Békakirály inge a nyomdából. A huszonnegyedik karácsonyra várható. Arra a kérdésre, hogyan érzi magát a Csupafül és Tüskeböki kiötlője, a következőket válaszolja:
- A múltkor valakinek azt feleltem erre: mint az öntött saláta. De nem akarom ismételni magam, így inkább azt mondom: mint a gyalogpaszuly karó nélkül. Imádom a magyar nyelvet, remekül lehet játszani vele - mondja Fésűs Éva, aki a kereskedelmi középiskola elvégzése után egy drogériában dolgozott és drogista segédvizsgát tett.
- Rengeteget tanultam a drogériában, ahol nem csak parfümöt árultak, de kevertek mindenféle krémeket, tartottak lúgkövet, a falusiak által csak sárga krémnek nevetett rühkenőcsöt vagy a huszárzsírként emlegetett tetűkenőcsöt. Ezeket persze mindig mindenki a szomszédjának vitte... Egyszer pedig egy parasztbácsi ördögszart kért tőlem. Elpirultam, a segédek viszont nevettek, s elővettek valami spirituszba áztatott növényt, kiderült, fogfájásra való. Amúgy érdekelt a szakma, csak éppen hirtelen abbamaradt a karrierem.
Fésűs Évának négy gyermeke született, az első koraszülöttként jött a világra, s három hónaposan meghalt. Ma már tizenkét unoka és féltucatnyi dédunoka veszi körül, akik a rádióból is hallják a nagyi legújabb írásait.
Megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd a Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai, melyek negyed századon át szórakoztatták a rádiók előtt ülő kicsiket. Főként állattörténetek születtek, mert Fésűs Éva úgy vélte, ezek állnak legközelebb a gyerekekhez.
Az írónőt később a tévések is megkeresték, előbb bábokká formálták a rádiós figurákat, majd mesefilmekre is felkérték: a legnagyobb sikert A palacsintás király aratta Derelyével, a minden hájjal megkent főszakáccsal, a gonosz ellen küzdő Éliás királyfival, s Kökényszemű Katicával, akibe minden óvodás és kisiskolás fiú bizton szerelmes volt.
- Többször is felajánlották, hagyjam ott a munkahelyem, legyek szabadúszó író, de nem mertem belevágni: a gyors- és gépírás, mint állás, biztonságot adott. Pedig rengeteg jó ötlet szállt el munka közben. Hiába volt nálam mindig egy notesz, ha szólt a főnököm, Éva, fogja a jegyzetfüzetét, akkor menni kellett. Mondjuk egy termelési értekezletre... Sokat gondolkodtam a Rádió ajánlatain, mert éreztem, szeretnek. Noha tudták, templomba járunk, a gyerekek hittanra, sőt, a fiam Pannonhalmára került gimnáziumba. De sohasem bántottak a világnézetem miatt, mert a mesékben nem politizáltam. Kötöttem persze kompromisszumokat, a Mikulás nálam is Télapó lett, a karácsony pedig fenyőünnep, s megértettem, a Jézuskáról nem kell írni...
Mese a visszatérésről
Hol volt, hol nem volt, talán tíz éve történt, hogy az írónő, aki hosszú évtizedekig szórakoztatta meséivel a gyerekeket, egyszer csak úgy érezte, nem tud több varázslatos-boldog történetet kitalálni. Több mint ötven év után elvesztette férjét, s ez annyira megviselte, hogy akkor készülő meseregényét is félbe hagyta. Már azt hitte, sohasem ír többet, legnagyobb meglepetésére visszatalált a versekhez. Ahogyan középiskolás fruskaként, ezúttal is csak a fiókjának szánta őket, aztán egy folyóirat szerkesztője rábeszélte, hadd olvassa el mindahányat. Előbb csak a lapban jelentek meg, aztán külön kötetekbe szedve-válogatva újabb és újabb kapukat tárva ki előtte. Témákat és stílusokat keresett, még haikuban is kipróbálta magát, sőt meg is zenésítették, s ezen igencsak meglepődött. Legalább annyira, mint amikor jó néhány kaposvári év után kiderült, dédapja a város egyik büszkesége: innen indult ugyanis Kozma Sándor, az első magyar főügyész. Ekkor döbbent rá, annak idején nem véletlenül került a somogyi megyeszékhelyre. Ahogy a versekhez, úgy Kaposvárra is visszatért.
Forrás: STOP/Sonline.hu |
STOP
- A múltkor valakinek azt feleltem erre: mint az öntött saláta. De nem akarom ismételni magam, így inkább azt mondom: mint a gyalogpaszuly karó nélkül. Imádom a magyar nyelvet, remekül lehet játszani vele - mondja Fésűs Éva, aki a kereskedelmi középiskola elvégzése után egy drogériában dolgozott és drogista segédvizsgát tett.
- Rengeteget tanultam a drogériában, ahol nem csak parfümöt árultak, de kevertek mindenféle krémeket, tartottak lúgkövet, a falusiak által csak sárga krémnek nevetett rühkenőcsöt vagy a huszárzsírként emlegetett tetűkenőcsöt. Ezeket persze mindig mindenki a szomszédjának vitte... Egyszer pedig egy parasztbácsi ördögszart kért tőlem. Elpirultam, a segédek viszont nevettek, s elővettek valami spirituszba áztatott növényt, kiderült, fogfájásra való. Amúgy érdekelt a szakma, csak éppen hirtelen abbamaradt a karrierem.
Fésűs Évának négy gyermeke született, az első koraszülöttként jött a világra, s három hónaposan meghalt. Ma már tizenkét unoka és féltucatnyi dédunoka veszi körül, akik a rádióból is hallják a nagyi legújabb írásait.
Megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd a Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai, melyek negyed századon át szórakoztatták a rádiók előtt ülő kicsiket. Főként állattörténetek születtek, mert Fésűs Éva úgy vélte, ezek állnak legközelebb a gyerekekhez.
Az írónőt később a tévések is megkeresték, előbb bábokká formálták a rádiós figurákat, majd mesefilmekre is felkérték: a legnagyobb sikert A palacsintás király aratta Derelyével, a minden hájjal megkent főszakáccsal, a gonosz ellen küzdő Éliás királyfival, s Kökényszemű Katicával, akibe minden óvodás és kisiskolás fiú bizton szerelmes volt.
- Többször is felajánlották, hagyjam ott a munkahelyem, legyek szabadúszó író, de nem mertem belevágni: a gyors- és gépírás, mint állás, biztonságot adott. Pedig rengeteg jó ötlet szállt el munka közben. Hiába volt nálam mindig egy notesz, ha szólt a főnököm, Éva, fogja a jegyzetfüzetét, akkor menni kellett. Mondjuk egy termelési értekezletre... Sokat gondolkodtam a Rádió ajánlatain, mert éreztem, szeretnek. Noha tudták, templomba járunk, a gyerekek hittanra, sőt, a fiam Pannonhalmára került gimnáziumba. De sohasem bántottak a világnézetem miatt, mert a mesékben nem politizáltam. Kötöttem persze kompromisszumokat, a Mikulás nálam is Télapó lett, a karácsony pedig fenyőünnep, s megértettem, a Jézuskáról nem kell írni...
Mese a visszatérésről
Hol volt, hol nem volt, talán tíz éve történt, hogy az írónő, aki hosszú évtizedekig szórakoztatta meséivel a gyerekeket, egyszer csak úgy érezte, nem tud több varázslatos-boldog történetet kitalálni. Több mint ötven év után elvesztette férjét, s ez annyira megviselte, hogy akkor készülő meseregényét is félbe hagyta. Már azt hitte, sohasem ír többet, legnagyobb meglepetésére visszatalált a versekhez. Ahogyan középiskolás fruskaként, ezúttal is csak a fiókjának szánta őket, aztán egy folyóirat szerkesztője rábeszélte, hadd olvassa el mindahányat. Előbb csak a lapban jelentek meg, aztán külön kötetekbe szedve-válogatva újabb és újabb kapukat tárva ki előtte. Témákat és stílusokat keresett, még haikuban is kipróbálta magát, sőt meg is zenésítették, s ezen igencsak meglepődött. Legalább annyira, mint amikor jó néhány kaposvári év után kiderült, dédapja a város egyik büszkesége: innen indult ugyanis Kozma Sándor, az első magyar főügyész. Ekkor döbbent rá, annak idején nem véletlenül került a somogyi megyeszékhelyre. Ahogy a versekhez, úgy Kaposvárra is visszatért.
Forrás: STOP/Sonline.hu |
STOP
címkék
Fésűs Éva, író, költő, mesea rovat további hírei
Antonio Banderas is chilei bányásznak áll
"Keresztény erkölcsöket sért?" Állítólag nem volt kifogás, a megnyitó mégis elhalasztva
Véget ért a Ludwig Múzeum elfoglalása
Elhunyt Ray Manzarek
Elhunyt Guttman Mihály
Trafó - Béke van a vezetők között
Lazán átverték a fél világot
