Európának elege van a válságból

Sokan nemcsak unják, de meg is szenvedik, hogy állam- és kormányfői találkozók sora próbálja - most már hosszú évek óta - elérni, hogy a tagállamok egy jelentős részét tűz alatt tartó pénzpiaci spekuláció lecsillapodjon, de anélkül, hogy a meglevő intézményrendszert új elemekkel egészítenék ki, vagy a meglevő intézményeket újszerű működésre jogosítanák fel.

Sajnos egy újabb recessziónak kellett eljönnie ahhoz, hogy megszülessen a felismerés: át kell lépni a Rubicont (és nem is egy helyen) ahhoz, hogy az Európai Unió gazdasága visszaszerezze a fenntartható növekedés esélyét.

A nyár eleje a politikai megvilágosodás időszaka volt, az ősz eleje pedig a gyakorlati lépéseké. Kezdődött azzal, hogy az Európai Központi Bank kilépett régi szerepköréből, és meghirdette az államkötvények korlátlan vásárlásának lehetőségét (a másodlagos piacokon, feltételekhez kötve). Ezen a héten további fontos lépések történtek: a német alkotmánybíróság zöld utat adott az Európai Stabilizációs Mechanizmusnak, a Bizottság új bankfelügyeleti koncepciót fogadott el, José Manuel Barroso elnök pedig az Európai Parlament elé tárta az EU-tagországok szorosabb, immár föderatív jellegű összefogásának vízióját. A holland választások ugyanazon a napon azt jelezték, hogy a populizmus visszaszorítható, s az európai közvélemény talán ismét nyitottabbá válik a közös, uniós szintű megoldásokra.

Barroso már egy évvel ezelőtt, az Unió helyzetéről elmondott 2011-es beszédében is szorosabb összefogást, több szolidaritást sürgetett - a nagyobb fegyelem és a szabályok szigorúbb betartatása mellett. Most azonban minden korábbinál jobban hangsúlyozta: az új problémákat nem lehet a régi eszközökkel megoldani. Az uniós tagországok egymásra utaltsága minden korábbinál erőteljesebb; főleg, ha Európa világgazdasági súlyának lassú, ámde annál egyenletesebb zsugorodása felől nézzük a dolgokat. Összefogni tehát nemcsak azért kell, hogy a belső instabilitáson úrrá legyünk, hanem azért is, hogy európaiként továbbra is kellő súllyal vehessünk részt a világ ügyeinek intézésében.

Amit pedig nagyon fontos volt kimondani ebben a beszédben is: Európa nem engedheti meg szociális intézményeinek erózióját, bármi is legyen a hivatkozási alap (a válság, a globalizáció, a nemzetközi helyzet stb.). Az európai szociális modellt nem temetni, hanem megerősíteni kell. Ha valakinek kételyei vannak: az EU legversenyképesebb gazdaságai éppen azok, ahol erős a szociális párbeszéd, magas szintű a foglalkoztatás, és erős pilléreken áll a szociálpolitika. Oda kell figyelni, hogy a hosszú távú költségvetésről folyó vitákban megerősödjenek a foglalkoztatást és a szegénység elleni küzdelmet segítő pénzügyi eszközök.

Barroso figyelmeztetése soha jobbkor nem jöhetett volna. Fontos, hogy mindenki odafigyeljen rá, beleértve a tagországok kormányait, és a nehéz helyzetben levő országokat "segítő" trojka tagjait is.


Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és befogadásért felelős biztosa

  |   STOP

A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.

EU, Európai Unió

Nyugdíjasok, menjetek Felcsútra "a Viktorhoz"! Dohányinger A "semmit tudó" Pálffy Nagy a baj: Orbán megint azt hiszi, ez az ő dolga Meddig elfogadható az asszonyverés Rogán Antalnak? Akinek nincs trafikja, az annyit is ér Einstein átka ül a pécsieken