Kéz és láb nélkül nem kell dolgozni

Egészen megnyugtató hírek érkeztek a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatával kapcsolatban. Egy pillanatra azt hittem, hogy valamelyik álhír-blogon járok, de nem. Dr. Székely Ildikó, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) Orvosi Módszertani Ellenőrzési Igazgatóságának vezetője - már leírni sem egyszerű, nemhogy megjegyezni - nyilatkozott egy interjúban. Öröm volt olvasni, ahogy egyértelműen kijelentette: nem küldenek vissza a munkaerőpiacra olyan embereket, akiknek se keze, se lába.

Engem ez igazán feldobott, hiszen így mégsem kell bányába mennie a magyar focisták jelentős részének, de ha nem szeretném - és nem szeretném - ezzel az olcsó poénnal elütni a dolgot, akkor ebben a mondatban van valami elkeserítő. Ahogy az interjú további részeiben is van. Például, hogy nyugodtan lehet munkaképes egy súlyos cukorbeteg, vagy akinek amputálni kellett egy végtagját. Azt azért elismerik, hogy a kettő együtt már sok. Szóba kerül a kiváló hegymászó, Erőss Zsolt is, aki köztudottan végtaghiánnyal képes emberfeletti teljesítményre. Sőt, még olyan esetre is rálátást kapunk, ahol két kemoterápiás kezelés között dolgozni járt, és ez is segítette a gyógyulásban.

Valóban, őket ezért szokták példaképként állítani mások elé: lám, mire képes az emberi akarat... De rögtön azt is hozzátehetjük, hogy nem vagyunk egyformák. Természetesen azt is el tudom képzelni, hogy egy kezét elvesztett egyetemi tanár teljes értékű munkát képes végezni egyetlen kézzel is. Lehet erre a válasz, hogy persze, látszik, hogy a hivatástudat számít, és lehet így is dolgozni. De azt ugye az NRSZH illetékesei sem várnák el, hogy egy ugyanilyen hivatástudattal bíró sebész vagy fogorvos dolgozzon egy kézzel? Vagy esetleg átképeznék valami más szakmára? Legyen például pénztáros egy CBA-ban - nem is tudom, miért éppen ez a bolthálózat jutott az eszembe - ahol ugyan lassan és nehezen, de boldogul?

Vagy Marika néni, a pár évvel nyugdíj előtt álló bolti eladó, akinek tönkrementek a lábai, a megfelelő átképzés után legyen mondjuk atomfizikus? Ezt nem gondolhatja komolyan semmiféle hatóság, semmiféle felülvizsgáló-orvos és semmiféle kormány. És mi sem gondolhatjuk komolyan. Abban persze egyetértünk Székely doktornővel, hogy ki kell szűrni azokat az eseteket, akik bármilyen hamis vizsgálati eredménnyel szereztek rokkantnyugdíjat. Az ilyen ügyek azonban a rendőrségre és a rendőrségi orvosszakértőkre tartoznak. A mostani gazdasági válságot nem az fogja megoldani, ha félkezű, féllábú embereket dobnak ki az amúgy is sokszorosan túltelített munkaerőpiacra. Akkor sem, ha az idézett interjúban Dr. Székely Ildikó azt állítja, hogy január elsejétől lesz munkalehetőségük.

Szerző: Csanádi   |  egyéb írások a szerzőtől »   |   STOP

A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.

rokkantnyugdíj, Dr. Székely Ildikó, szociális politika, rehabilitáció, munkaerőpiac

Rossz hír Orbánéknak: nem jött be a rezsi-átverés Miért a német bérek nőjenek? Kerényi buzizik, az úri közönség röhög... Isten, haza, csalás Nyugdíjasok, menjetek Felcsútra "a Viktorhoz"! Dohányinger A "semmit tudó" Pálffy