Tükörkép
Nem tudtam azonosulni Gyurcsány Ferenc évértékelőjével. A témaválasztás hibátlan volt, hiszen a mélyszegénység, a cigányság helyzete, a kultúra és az oktatás mind fontos témák, ahogy a kormány külpolitikai stratégiája is. A fasizmus elleni harc pedig minden demokrata kötelessége. Ugyanakkor mintha csak az ellenzékiként évértékelő Orbán Viktor tükörképét láttam volna magam előtt - kissé talán kevésbé agresszív kivitelben.
Az előadás drámaisága akár megrendítő is lehetett volna, ha nem lett volna túl színpadias. Láthatóan jól megtervezett beszéd volt, ugyanakkor gyakori ismétlésekkel, és a háború folytonos emlegetésével. Természetesen elhangzott, hogy az ex-miniszterelnök nem akar háborút, de ki akar? Ebben az egyben talán meg is egyezhet kormány és ellenzék - a háború senkinek sem érdeke.
Örvendetes volt viszont, hogy Gyurcsány kihagyta a pártpolitikát - nem ugrott neki az MSZP-nek (pedig többen számítottak rá), a Fidesznek, de még a Jobbiknak is csak szőrmentén. Nekirontott viszont Orbánnak, ütötte, vágta, természetesen csak verbálisan. Elvégre az egyszemélyes ellenségkép a Fidesznek egyszer már bejött - miért ne jönne be neki is. Valójában nem is történt más - Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor egymásnak feszült a teremben, pedig az utóbbi ott sem volt.
Ha ott lett volna, most két olyan politikus állt volna egymás mellett, akinek tehetsége, esze és támogatottsága is megvolt, hogy rendbe tegye Magyarország ügyeit. És folyamatosan egymást zaklatják, amiért a másik nem tette. Ez akár vicces is lehetne, de nem az.
Szerző: Csanádi | egyéb írások a szerzőtől » |
STOP
A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
Az előadás drámaisága akár megrendítő is lehetett volna, ha nem lett volna túl színpadias. Láthatóan jól megtervezett beszéd volt, ugyanakkor gyakori ismétlésekkel, és a háború folytonos emlegetésével. Természetesen elhangzott, hogy az ex-miniszterelnök nem akar háborút, de ki akar? Ebben az egyben talán meg is egyezhet kormány és ellenzék - a háború senkinek sem érdeke.
Örvendetes volt viszont, hogy Gyurcsány kihagyta a pártpolitikát - nem ugrott neki az MSZP-nek (pedig többen számítottak rá), a Fidesznek, de még a Jobbiknak is csak szőrmentén. Nekirontott viszont Orbánnak, ütötte, vágta, természetesen csak verbálisan. Elvégre az egyszemélyes ellenségkép a Fidesznek egyszer már bejött - miért ne jönne be neki is. Valójában nem is történt más - Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor egymásnak feszült a teremben, pedig az utóbbi ott sem volt.
Ha ott lett volna, most két olyan politikus állt volna egymás mellett, akinek tehetsége, esze és támogatottsága is megvolt, hogy rendbe tegye Magyarország ügyeit. És folyamatosan egymást zaklatják, amiért a másik nem tette. Ez akár vicces is lehetne, de nem az.
Szerző: Csanádi | egyéb írások a szerzőtől » |
A Vélemény rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A STOP fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
címkék
Gyurcsány Ferenc, Demokratikus Koalíció, évértékelőa rovat további hírei
Orbán a kegyencekkel erős, de egy kis rádiótól fél
Brit tudósok felfedezték a hülyeséggént Magyarországon!
Tévedések végjátéka - miről is szól a listabotrány?
Orbán Viktor esete az országot felzabáló kisgömböcökkel
Győzelem napja vagy csak fegyverszünet?
Úristen! Érseki elveket emleget az egri képviselő asszony
A "kultúros" fideszes, aki nem ismeri Székhelyi Józsefet